– Te lehettél királylány apukád kastélyában? –👑
„Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt, de annyi lányra igaz volt, hogy talán mégis igaz volt.”
Már nagyon vártak, hogy bearanyozd, megváltoztasd az életüket. Megszülettél és az első csalódás amit okoztál, hogy lány lettél, pedig ők inkább fiút vártak. De megszerettek, óvtak vigyáztak Rád, Te lettél apukád szeme fénye. Feldobott a magasba, majd elkapott és Te úgy érezted, hogy Ő nagy és erős, aki majd mindentől óv és védelmez, aki mindenre képes, aki mindent meg tud csinálni, szerelni. Úgy érezted tiéd a világ, pörgős szoknya, csillogós cipő. A szemed csak úgy ragyogott a boldogságtól. Ahogy nőttél egyre okosabb lettél, bár még nem nagyon értetted mi történik körülötted, azt érezted, hogy ez nem jó.
Veszekedtek, kiabáltak a fejed fölött, mintha ott sem lennél. Te pedig féltél, és senki nem vigasztalt. Akkor ott először egyedül maradtál a félelmeddel, majd egyre többször.
Egy napon aztán megszűnt a sok viaskodás, apukád összepakolt és örökre becsukta maga mögött az ajtót. Nem értetted mit rontottál el amiért a szüleid elváltak. Magadat okoltad, de senki nem nyugtatott meg, hogy ez nem rólad szól, ez nagyon nehéz volt. Úgy érezted nem vagy szerethető, hisz apukád -a nagy és erős és bátor és okos – akit a mindennek hittél itt hagyott.
Anyukád szomorú volt, és hogy ne okozz több galibát, úgy viselkedtél, hogy legalább veled ne legyen baj. Nem sírtál, nem rosszalkodtál, onnantól Te lettél a „Jókislány”, aki szót fogad, alkalmazkodik, nem zavar sok vizet. A negatív érzéseit elfojtja, hogy azzal ne terhelje amúgy is terhelt anyját. Alighogy elment az első és legfontosabbnak hitt férfi az életedből…., És ahelyett, hogy megélhetted volna, hogy az ő szárnyai alatt biztonságban válsz igazi nővé, akit Ő a királylányának tart, ahelyett ő most boldogan vesz feleségül egy másik nőt, akivel máris várják a közös gyermeküket.
Ismét egy világ omlott össze benned, a saját világod, ahol neked most már minden remény szertefoszlott, hogy egyszer visszajön hozzátok és minden olyan lesz, mint régen. Az új családban néha eltöltesz egy-egy hétvégét és érzed, hogy neked ott nincs igazán helyed, nem oda tartozol. Úgy érzed elvették tőled a legnagyobb kincset, akire felnéztél, akit istenítettél. Sajgó szívvel, értetlenül, féltékenyen néztél arra lányra aki mostantól a testvéred, akire úgy tudtál tekinteni, „elvette” a Te apukádat. Nem tudtad őt szeretni, de ezt nem mondhattad el senkinek, sőt megtanultad elrejteni a rossz érzéséket, mert féltél, hogy akkor még több szeretet veszítesz. Mellékszereplő lettél egy olyan darabban, ahol eddig Te játszottad a főszerepet, félretoltak, és lecseréltek. Ezzel megtanultad, hogy értéktelen vagy és nem vagy elég szerethető. Ezért elkezdted gyűjteni a legapróbb szeretetmorzsákat, megtanultál ezekért, ha kell akár alá is rendelődni, csak kapj némi figyelmet, törődést és szeretetet. Ahogy telt az idő ez egyre rosszabb lett, megtanultál maximálisan emberekhez, helyzetekhez alkalmazkodni, mindenre igent mondani és mindenhez jópofát vágni, még azokban az esetekben is amikor neked valami nem volt jó, akkor is csak bólogattál, mert te nem akartál több szeretetet elveszíteni. Megtanultad magadat teljesen háttérbe sorolni.
Ezen nem segített, hogy anyukád is megtalálta sok keresgélés után azt az embert, akivel újra boldognak érezte magát és egybekötötte vele az életét, akivel neked onnantól együtt kellett élni és persze szót kellett neki fogadni, akkor is ha olykor nem volt igaza. Ő nem pótolhatta azt az embert, akinek Te lehetnél a királylánya.
Felnőttként kerested a nagy őt, bár nem volt sok tájékozódási pontod, apukád annak idején amikor otthagyott elvitte magával a férfimintát is. Anyukád pedig akkor nagyon szomorú és dühös volt…szidta apukádat és a férfiakat általában, ezt akkor még nem nagyon értetted, de a magokat jól elültette benned, amik szépen kifejlődve bizalmatlanná tettek a férfiakkal szemben.
Ez lett felnőtt nőként az egyetlen biztos fogódzkodód. Ugyanakkor minden kapcsolatban azt keresed, amit akkor ott kislányként nem kaptál meg.
Felnőttként pedig sír benned a kislány, aki gyászolja azt, ami akkor megtörtént: az elhagyatottságot, a csalódottságot, a bizalom elvesztését, a szeretett személy eltávolodását, a megingott biztonságot, az elvesztett hitet és reményt….
és azt is, ami nem történt meg…hogy a nehéz időkben átöleljen és azt mondja minden rendben lesz, hogy büszkén nézzen rád az első báli ruhádban és azt mondja gyönyörű vagy…
Ha idáig eljutottál az olvasásban, akkor valószínűleg magadra ismertél egy-egy rész kapcsán. Most pedig a felismerést akár tettek is követhetik, hogy változtass az érzéseiden, feldolgozd a múltat és élhesd az életed!
Egy lépés önmagadért!